E69

G M O' Donoghue (Nottingham, UK)

Professor of Otology & Neurotology,

Queen’s Medical Centre, Nottingham, UK.

A csökkent hallásnak a nyelv elsajátítására gyakorolt hátrányos hatása már az ókorban foglalkoztatta az embereket. Századokon át több figyelemreméltó esetet is feljegyeztek arról, hogyan befolyásolja a halláskárosodás a normális beszédfejlődést. Talán a legszemléletesebb az „averyoni Vad Fiú” esete Dél-Franciaországból. A vadonban farkasok által felnevelt gyermeket az 1800-as évek elején találták meg. Minden erőfeszítés ellenére sem sikerült a fiúval a nyelv használatát elsajátíttatni, aminek bizonyosan az volt az oka, hogy életének korai szakaszában elmaradt a verbális kommunikáció nyújtotta hallásélmény. Az agy hallásban szerepet kapó struktúráinak optimális fejlődésük során a megfelelő időben kellő genetikai illetve környezeti hatásra van szükségük ahhoz, hogy a beszédfejlődés és a beszélt nyelv elsajátítása zavartalan legyen.

A nagyfokú halláscsökkenés hátterében gyakran a cochleában levő szőrsejtek részleges vagy teljes hiánya áll. Specifikus auditív ingerek hiányában a hallópálya magasabb központjai minőségi és mennyiségi elváltozásokat mutatatva visszafejlődnek. Felmerül a kérdés, hogy a mesterséges ingerlés képes-e befolyásolni ezen hallópályák konfigurációját;  hogy mennyire reverzibilisek az elváltozások; és hogy az elektromos stimuláció ténylegesen vezet-e a hallópálya magasabb központjaiban változásokhoz? Kísérleti eredmények igazolják, hogy a cochleáris implantáció valóban képes megváltoztatni a süketségnek a hallópálya magasabb központjaira kifejtett több (de nem minden) neurobiológiai hatását.

A „Nottingham Paediatric Cochlear Implant Programme” (NPCIP) keretében eddig közel 400 gyermeknél végeztünk cochleáris implantációt. Előadásomban bemutatom a program felépítését és a programba kerülő gyermekek kezelésének folyamatát. Kiemelem a gyermekkori cochleáris implantáció jelenlegi audiológiai kritériumait, valamint az újszülöttkori hallásszűrés (universal neonatal hearing screening) kapcsán felmerülő kihívásokat. A diagnosztikus képalkotó eljárásoknak, különösen a nagyfelbontású MRI technikának a perifériás és centrális hallórendszer megítélésében való alkalmazása jelentősen segíti a betegkiválasztást. A betegkiválasztás időigényes, többlépcsős folyamat, melynek magában kell foglalnia a gyermek és családja kommunikációs szükségleteinek elemzését is. Óvodás és iskoláskorú gyermekek esetén az implantációs központ szakemberei és a gyermekkel a lakhelyén foglalkozó tanárok között szoros együttműködést kell kialakítani a hosszú távú siker érdekében. Programunk kutatásainak középpontjában az implantátum alkalmazása során elért funkcionális eredmények vizsgálata áll, így bemutatom, hogyan fejt ki kedvező hatást az implantátum hosszú távú használata a gyermek beszédértésére és beszédkészségére.     

A cochleáris implantáció számos teljesen süket gyermek életét változtatta meg. A siker azonban nem automatikus. Csak akkor érhető el, ha az implantációs team különböző tagjai szorosan és hosszú távon együttműködnek egymással és azokkal a helyi szakemberekkel, akik a gyermekkel naponta foglalkoznak. Mindezen felül a szülőknek és a szakembereknek is éveken át partnerként kell együttműködniük, a végső cél, az értelmes verbális kommunikáció elérése érdekében.